Még nem sejtettem, milyen nehéz feladatra vállalkozom, amikor megfogant a fejemben az ötlet, hogy lerántom a leplet a graffitiről. Szerettem volna tiszta képet kapni erről a szubkultúráról, hogy az előítéletektől levetkőztethessem. De aztán Nikonnal való kellemes és őszinte beszélgetésem során rádöbbentem, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ne akarjuk mindenképpen megérteni a firkászokat, fogadjuk el őket és gyönyörködjünk, vagy éppen morogjunk magunkban rajzaik láttán. Ne akarjuk ezt is beskatulyázni, és közérthetővé tenni, mert akkor elveszti igazi arcát. Nikon szavaival élve ők mindig is a háttérben maradnak, és őket soha nem fogja megérteni senki.

Nikon megkínál egy bögre teával, majd leül az íróasztala mögé és közben lehalkítja a Discovery Channel-t. Észre sem veszem és már bele is csöppenünk az interjú kellős közepébe...

Úgy érzem, hogy a graffiti mai kultúránk részét képező festészet, amely egy igen erős önkifejező és a világra reflektáló eszköz is egyben, csak éppen megnyilvánulásának helye nem a vászon, hanem a fal. Neked mit jelent a graffiti?
Nekem a graffiti többek között szórakozás, de egy idő után már életmóddá válik. Az ember magáért a fújásért fúj, meg persze közben a barátaival van. Valaki vonatmakettet gyűjt, én meg elfújok 15 ezret. Mindenkinek más a szórakozás, máshoz van érzéke. A lényeg az, hogy találd meg önmagadat, tanulj meg élni. Ne légy szürkeegér! A legtöbb ember nem találta fel magát, és nem tud élni. De a firkászoknak van egyéniségük.

Mi a legfontosabb dolog, amellyel egy firkásznak rendelkeznie kell?
A kitartás a legfontosabb, mert mindig ösztönöznöd kell magad a fejlődésre. Aztán a hit. Hinni kell abban, amit csinálsz. Ne érdekeljen másoknak a véleménye. Az egészbe szívedet, lelkedet bele kell adnod. Magadért fess szépet, ne a pénzért. Akinél ez nem belülről jön, az nem real ember, mert hiszen a graffiti a belső világ kivetítése a falra. Aztán itt van még a style. Az sem árt, ha van!

Városban mászkálásaim során felfigyeltem egy vírusként terjedő, új őrületre. Egyre több sablonokkal gyorsan felvihető ábrákat látok a falakon és a közlekedési járművökön egyaránt. Graffiti ez egyáltalán?
Sok közös vonása van a graffitivel. Ugyanúgy belülről jön és magáért a rajzolás szeretetéért csinálják. Ez is a Street-art része. Tehát nem tanítják sehol, az utcáról erednek a gyökerei. De ellenben a graffitivel ez sokkal közérthetőbb.

Nikon az ágya mellett lévő mélykék színű éjjeliszekrényszerűségre mutat. Felállok, és közelebb megyek az alkotáshoz, hogy jobban szemügyre vegyem. Közben Nikon is követ és magyarázatképpen az alábbiakat intézi hozzám:
-Ez egy angyal, aki a szikla tetején ül. Sablonnal készült. Én is szoktam használni, de csak az itthoni képeim festéséhez. A szabadkezes festészetet jóval többre értékelem, mint a sablont.

Na és mi a helyzet a matricákkal? Én úgy veszem észre, hogy ezek is egyre közkedveltebbé válnak. Nekem különösen tetszenek, mert jópofa, reklámszerű szövegek és ábrák vannak rajtuk, amelyek asszociációk egész sorát indítják el bennem.
Ugyanaz elmondható, mint a sablonokra. Tehát ez is a Street-art része és belülről jön. De ez már kevésbé közérthető. Némelyik már olyan elszállt, hogy én sem értem a jelentésüket, holott ismerem a srácokat, akik a matricákat készítik. Ők már propagandacsoportoknak nevezik magukat, mint például a Torz merev vagy az 1000%. De nem is kell őket megérteni. Ha látsz egy matricát, egyszerűen tegyél te is oda egyet, hogy minél több legyen. Ez az egész lényege. Sokan ragasztanak azok közül is, akik festenek. Jómagam is szeretek ragasztani.

Filmszakadás. Megjöttek a haverok, akik lakótársak is egyben. Nikon kimegy egy pillanatra üdvözölni őket. Addig belekortyolok a finom jázminos teámba...

Sokan szeretik a graffitit kortárs művészetként emlegetni. Tényleg az?
Először is tisztázni kéne, hogy mit is értünk kortárs művészet alatt. Mert általában, amire ezt ráhúzzák, azt én nem tekintem művészetnek. De ha a régebbi festőket nézzünk, azok közül sem mindegyik művész értékű számomra. Szóval szerintem a graffiti nem művészet. A firkászok ügyesen bánnak a festékkel, és jó a fantáziájuk. Ennyi az egész! Amit meg csinálnak, az felkelti az emberek érdeklődését. Nem szeretem, ha művésznek neveznek, hiszen csak megtanultam bánni a kannákkal, de sehova nem jártam iskolába.

De hiszen nem attól lesz valaki művész, hogy iskolába jár.
Na igen, ezt mások is mondták!

Mennyiben más a hazai graffiti, mint a külföldi?
Sok kapcsolatom van külföldi firkászokkal. S kijelenthetem, hogy Kelet és Nyugat között a pénz az, ami meghúzza a határt. Kint jóval több a pénz és a legál fal, így jobban tudnak fejlődni a firkászok. A nyugati politikai gondolkodás és helyzet jót tett a graffiti kultúrának, míg kint virágzott a demokrácia, addig itthon nem egészen így történt. Magyarországon még csak 10 éve, hogy a graffiti megvetette a lábát. Még gyerekcipőben jár.

Honnan erednek a graffiti kultúra gyökerei?
A kultúra igazából Amerikából jött, de az amerikai kultúra pedig az európaiktól ered. Szóval nem érdemes leásni az alapokhoz. Viszont három jó dolog tagadhatatlanul Amerikából jön: a rapzene, a hamburger és persze a graffiti. Egyébként az abszolút kultúrateremtő egy Taki183 nevezetű fickó volt, aki elkezdte a nevét falakra írni. Eleinte csak tegeltek, aztán meg jött a többi is.

Kis csend. Nikon gondolkodik. Aztán kezébe veszi az asztalán heverő tollat és elkezd az előtte lévő papírra tegelni.

Szerinted a tegek és a toy-ok is fontosak vagy ez csak kontárkodás és rongálás?
A tegek és a toy-ok is a graffiti kultúra részei. Nem lenne jó, ha mindenki profi lenne. A teg egy átlag ember szemében csúnya, de a firkász szemében szép. Ami pedig a toy-okat illeti: ki vagyok én, hogy elítéljem őket, hiszen ők is beleadják a szívüket, lelküket abba, amit csinálnak, hiába szar. Különben is ki dönti el, hogy mi számít rongálásnak, és mi nem. A graffitit ne akarják olyan emberek megítélni, akik nem értik.

Tényleg dob egy rajz értékén, ha valamilyen extrém helyre kerül fel?
Egy bizonyos szintig számít csak, hogy ki hova rakja fel. Bárhova is csinálom, csak maga a rajz a lényeg! Egy rajz akkor ütős, ha évekig fut. Ilyenek például a vonatrajzok. A vonatrajz lényege, hogy ha megcsinálod, akkor azt Szegeden is látják. A metró is egy jó hely, hiszen az egész városon keresztülmegy, és mindenki látja.

Számít a mennyiség vagy csak a minőség a lényeg?
A minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség. De van olyan, aki kifejezetten a mennyiségre megy.

Jót tesz-e az a graffiti jövőjének, ha rendezvényeken, galériákban, esetleg a médiában egyre nagyobb nyilvánosságot kap, vagy ahogy kiveszem a szavaidból, igazi arcának megőrzése érdekében jobb neki, ha illegalitásba burkolódzva marad? Nem kellene a nyilvánosság ahhoz, hogy azok az emberek is megértsék az egész lényegét, akik lenézik és elítélik?
A nyilvánosságtól az egész elvesztené a varázsát. Ugyan vannak rendezvények, amelyekre elég sok ember eljön, de csak az, aki kíváncsi rá. Akit pedig nem érdekel, azt a firkászok is leszarják. Itt mindenki örül, hogy a barátokkal együtt van és fújhat. A firkászok különben sem a nagyközönségnek festenek. A hírnév csak a graffiti berkein belül fontos. Nem érdekli őket mások véleménye. Nehezen nyílnak meg. Különben sem érzem annyira nyitottnak a világot, s nem is érdemlik meg az emberek, hogy megtudják, kik is vagyunk valójában. Mi mindig a háttérben maradunk és minket soha nem fog megismerni senki! Jó a zártság, kell ez a biztonságot nyújtó burok. Ha megrendelésre festek is, akkor is megőrzöm ezt az utcagyerek inkognitót. Egyszerűen jó érzés ezt megtartani. Az az igazi, ha real-ből csinálod!

Megkérdezem Nikont, hogy lezárásképpen szeretne-e valamit üzenni. Erre ő nagy fejtegetésbe kezd az életigazságok terén, amire én is csak helyeselni tudok. Szóval itten volna egy kis jó tanács, vagy amit akartok: Rosszat nagyon könnyű az emberekkel tenni, de gondoljunk bele jót tenni semmivel sem nehezebb, ráadásul az még kellemes érzéssel is tölt el bennünket!